Tizennyolc éves koromban, az "édeni koalíció" idején, 1946 decemberében került kezembe az Ítélet című, talpig demokratikus hetilap egyik példánya, amely szalagcímben adta közre K. L. szenzációs riportját:

AZ ELSŐ HITELES ADATOK A CSEPELI WEISS, CHORIN, KORNFELD CSALÁDOK ÉS A GESTAPO NAGY ÜZLETÉRŐL.

Akkoriban több lap is foglalkozik a szóban forgó, azóta már feledésbe merült, vagy fölöttébb diszkréten kezelt, jobbára "szőnyeg alá söpört" eseménnyel. K. L. részletekbe menő gondossággal, nevekkel, adatokkal, a felkészült, jól értesült újságíró biztonságával és felelősségével tájékoztatta hosszú írásában lapjának olvasóit a történtekről. Kiragadok néhány lényeges részletet belőle.

"A tárgyalások Chorin Ferenc Andrássy úti palotájában folytak. Német részről, mint Himmler személyes megbízottja, Kurt Becher SS-ezredes tárgyalt, két német birodalmi ügyvéd támogatásával. Valahányszor a �család� részéről olyan kívánság vagy kikötés hangzott el, amire Becher meghatalmazása nem terjedt ki, az ezredesnek mindig magához Himmlerhez kellett repülnie utasításért. Végül is május közepére sikerült minden pontban megállapodásra jutni. A �megállapodás� szerint a WM-érdekeltséget (a csepeli Weiss Manfréd Műveket - a szerk.) 25 év tartamára bérbe veszi az SS. Egyúttal elővételi jogot nyer a további bérletre, vagy a vállalatok elidegenítése esetén azok tulajdonának megszerzésére. Ennek fejében a család minden egyes tagját, valamint a megállapodás létrehozásában közreműködött dr. Hoff ügyvédet és családját, továbbá Bilitz igazgató családját, összesen negyven embert, svájci vagy portugál semleges területre szállítják. A vízumok megszerzését és a szállítást az SS vállalta. Ezenfelül a család tagjai a svájci és portugáliai tartózkodásukra azonnal kapnak 600 000 USA-dollárt zsebpénzül. Végül a vállalatok mindenkori évi tiszta hozadékának 50 százaléka is a családot illeti, bér címén. 1944. május 19-ére virradóra hajnal a 14 kocsiból álló autósor elindult. A bécsi országúton suhantak. Az út még órákon át teljesen néptelen volt. Később azonban egyre gyakrabban feketéllettek fel a vidéki zsidóság gyalogmenetben kiirányított csapatai: öregek, betegek, gyermekek. Csendőrszuronyok villantak a reggeli fényben, s a gyalog vánszorgók riadtan húzódtak félre a fényes kocsisor elől. Bécsben egyenesen a Westbahnhofra hajtottak. Ott két hálókocsiból és egy étkező-szalonkocsiból álló külön szerelvény várta a családot. A Gestapo-tiszt szolgálatkészen állott mindenben rendelkezésükre. Minden jel arra mutatott, hogy az SS gentleman-módon állja a szavát. A szerelvény egy katonailag igen exponált helyen, a Westbahnhofon vesztegelt. Repülőtámadások esetén pedig nyilván a pályaudvarok képezik a legfőbb célpontokat. Mauthner Jenő be is ment azonnal a Franz Joseph Kain lévő Metropol szállóba, ahol a Gestapo-főnökség tanyázott. Dr. Karl Ebner SS-ezredes, a Gestapo rettegett főnöke azonnal intézkedett, hogy az egész szerelvényt tolassák ki Hietzingbe, Bécs villanegyedének egy használaton kívüli mellékvágányára. Étkezéskor fehér kesztyűs pincérek szolgáltak fel. A környék kíváncsiskodó lakói azt hihették, hogy valamelyik külföldi uralkodócsalád, nagyherceg vagy államfő családja van átutazóban, s hatalmas kíséretével néhány napra megállott az egykori császárvárosban. És nem is tévedett oly nagyot távoli szemlélődő. Valóban uralkodócsalád utazott a ragyogó termes kocsikban: a Pénz, a Tőke uralkodói. Íme, előttük leomlottak a határok, fajok, mítoszok és világnézetek sorompói, udvarias mosolyra derültek a Gestapo-hóhérok rideg vonásai és szolgálatkészen verődtek össze az SS-tisztek sok vért gázolt lakkcsizmái. Rudolf Wagner, a bécsi Gestapo főnökének titkára sajnálkozását fejezte ki, hogy a vasúti szerelvény termes kocsija nem nyújtanak módot a fürdésre. Felajánlotta az előkelő bécsi Diana Bad gőz- és pezsgőfürdőjét, ahol hetenként kétszer a család tagjai kényelmesen fürödhetnek és a teraszon napozhatnak. Ettől kezdve hetenként kétszer nagy krémszínű autóbusz állott elő és vitte a család negyven tagját a Diana Bad márványmedencéibe. Nem messze onnan, úgy 15 kilométerre, ugyancsak a bécsi Gestapo irányítása mellett, hevenyészve összetákolt táborokba zsúfolták a Magyarország felől érkező agyonkínzott, lerongyolódott és eltetvesedett deportáltak tízezreit. Rájuk is fürdő várt, de a csapok nem langyos vizet, hanem gázt permeteztek..."

Szó szerint idéztem a fentieket. Meggyőződésem, hogy a riportot zsidó újságíró írta. Kizártnak tartom, hogy tévednék. Ha mégis, úgy utólag bocsánatot kérek ismeretlen K. L. kollégám leszármazottaitól, mert alaptalanul "lezsidóztam" édesapjukat, illetve nagyapjukat. Ma már tudjuk, hogy a "mázlista" famíliák szerencsésen megérkeztek Portugáliába. Még véletlenül sem jutott eszébe egyiküknek sem, hogy az akkor lángban álló, vérző Palesztinában együtt küzdjön hittestvéreivel a zsidó állam megteremtéséért. Pedig ennyi pénzért igazán megérdemelték volna, hogy az SS "gentleman-módon" odaszállítsa őket...

Szilágyi György